Irodalmi est az OIK-ban

 

   Az Országos Idegennyelvű Könyvtár 2012 márciusában az NKA támogatásával indította el irodalmi programsorozatát „Nincs módunk középszerűnek lenni” címmel. A rendezvénysorozat záró alkalmára 2012. június 6-án került sor, s a kritikai kiadás egyik első kötete, a Kosztolányi Dezső betegségének és halálának dokumentumait közreadó munka volt az est témája. A rendezvény célja a Márai program keretében beszerzett könyvek – köztük a beszélgetőlapokat közlő kötet – népszerűsítése volt.

   A résztvevőket és a közönséget elsőként Mender Tiborné, a Könyvtár főigazgató asszonya köszöntötte. Az ezt követő, közel másfél órás beszélgetésen részt vett Arany Zsuzsanna, a kötet szerkesztője és Szegedy-Maszák Mihály irodalomtörténész, a kritikai kiadás egyik sorozatszerkesztője. Az est moderátora Szilágyi Zsófia volt, a Kalligram Kiadó, valamint a Kosztolányi-kutatócsoport munkatársa, illetve a Szépírók Társaságának alelnöke.

   Szilágyi Zsófia elsőként Szegedy-Maszák Mihályt kérdezte, a kritikai kiadás munkálatainak jelenlegi állásáról. A professzor kiemelte, hogy több kötet is előkészületben van. Bengi László évek óta dolgozik az Aranysárkány szövegén, és Bucsics Katalin is hamarosan befejezi a Pacsirta kritikai kiadását. A levelezéssel, az értekező prózával is komolyan foglalkoznak a munkatársak, és a korai verseket tartalmazó kötetek szintén nagyon előrehaladott szakaszban vannak, sőt a spanyolból készült fordítások után a franciából átültetett versek közreadása is várható.

   A beszélgetőlapokat tartalmazó kötetről szólva, Szegedy-Maszák Mihály elismerte, hogy akadnak olyan kéziratos anyagok, amelyek korábban még hozzáférhetőek voltak, mára azonban elkallódhattak, így nem szerepelnek a kötetben. Szilágyi Zsófia kérdésére válaszolva Arany Zsuzsanna elmondta, hogy lelkileg is nehéz feladat elé állította a haldoklási dokumentumok sajtó alá rendezése. A munka hatására kezdett el foglalkozni a halálfilozófiákkal. Példaként említett még olyan műveket – „halál-egyenes-adásban” típusú dokumentumfilmeket –, melyekben a haldoklás megörökítésének és egyáltalán nyomon követésének kérdéséről van szó. A beszélgetőlapok mint műfaj annyiban is sajátos, hogy a halálba menő útját mutatja be, a halálba menő számol be az itt maradóknak az utolsó pillanatokról. Mindez rokonítható Seneca halálának ábrázolásával is, mely Kosztolányi A véres költő című regényében olvasható. Az ókori mester ugyanis diktálja a tanítványainak, mit lát maga előtt, mielőtt végleg átlépné a határt élet és halál között.

   Az est során szóba került a beszélgetőlapok kiadásának etikai vonzata is. Szegedy-Maszák Mihály említette, hogy a sorozat készítői között vita folyt arról, közreadják-e nyomtatásban Arany Zsuzsanna korábban elvégzett munkáját. Azért döntöttek a megjelentetés mellett, mert ritka dokumentumról van szó, mely ugyan sokak szerint nem hozhat gyökeres változást a befogadástörténetben, de árnyalhatja a költőről kialakult képet. A professzor azt is említette, hogy évtizedekkel ezelőtt legépelt Ottlik Gézának néhány beszélgetőlapot, akire olyan mély hatást tett Kosztolányinak a halálfélelemmel folytatott küzdelme, hogy e följegyzések megjelentetését sürgette. Arany Zsuzsanna pedig arról is beszélt, hogy napjainkban az ideálok leomlanak, és a helyükbe talán egy őszintébb emberkép kerül. Ebbe pedig a félelmek, fájdalmak, szenvedések ábrázolása és kimondása is beletartozik, nem csak a sikerek ünneplése.

 

 

Fotó: Oross Balázsné Fejes Gyöngyi Katalin és Tüskés Anna