Bengi László: Elbeszélt halál. Kosztolányi-tanulmányok

   „Ha a szavak fellázadnak és önálló életüket élik, ha a saját szabályaikat érvényesítik, mint a visszafele olvasva is (majdnem) értelmes versekben, akkor a költészetet mint a nyelv játékát közel sem lehet pusztán magasztosnak és nemesnek látni. A szavak játéka a jelentésvesztéssel mint az értelem elhalásával az emberi halál tapasztalatát is artikulálja – azt, ami éppúgy része, sőt különleges mozzanata a szépirodalomnak, mint a harmónia. A nyelv ellenáll a személyiség mély rétegeket bolygató kifejezésének, a világ barkohbaszerű megragadásának, s kicsúszik a beszélő vagy az író ellenőrzése alól. A hétköznapi társalgás szabályai alól fölszabaduló nyelv éppannyira kimond, mint amennyire el is rejt. Önjáró jellegében az identitást nem egységesnek, de törésekkel telinek mutatja, határokkal szabdaltnak, és a rajtuk való átkelést, a mással/másikkal szembesítő utazást könnyed szórakozás mellett éppoly veszélyesnek is” – olvashatóak a szerző sorai a tanulmánykötet hátoldalán.

   Bengi László könyvében három nagy fejezetre osztja Kosztolányival foglalkozó írásait. Az első fejezetben az „utazó Kosztolányi” kerül középpontba, többek közt publicisztikai szövegek és az Esti Kornél elemzésén keresztül. A második szakasz az Aranysárkány című regényt állítja fókuszba. Az utolsó nagy fejezetben pedig Kosztolányi különböző kérdéskörökről vallott gondolatainak bemutatása-elemzése történik. Külön tanulmány szól a tudományfölfogásról, a lélektannal kapcsolatos nézetekről, a nyelvfölfogásról, valamint az identitás kérdéséről.
Az igényes munka a Ráció Kiadó gondozásában került a szakmai közönség elé.